Valentin nap, gyertyafény és persze egy romantikus vacsora. Ezek már szinte elengedhetetlen kellékei a szerelem minden idegszálunkra és ízlelőbimbókra kiterjedő megnyilvánulásának. Mert Valentin nap, vagy sem, szeretünk enni, ez nem vitás. Az már egyéni ízlés kérdése, hogy a jó sűrű szaftú marhapörköltet, a fine dining konyhaművészeti alkotásait, vagy a jelenleg a legegészségesebbnek kikiáltott ételeket és az azt kínáló éttermeket választjuk-e. Bármi is legyen, beülünk egy kiváló étterembe és remélhetőleg megadatik a vágyott romantika és a kulináris élmény.
Na, de mi van, ha ennél kicsit fantáziadúsabban (és persze kicsit drágábban, bár ki tudja..) ünnepelnénk? Tökéletes egy utazás, valamilyen romantikus helyére a világnak. Repülőre ülünk és tudjuk, hogy ez egy örök emlék lesz. Már a repülőn romantikus hangulatban utazunk, de van még a szívünk mellett más szervünk is, mint például a gyomrunk, ami közbeszól. Éhesek vagyunk. Nos, ha a repülőn felszolgált ételek nem rontják el a romantikus hangulatot, akkor az a kapcsolat mindent kibír.
Azért ne általánosítsunk. A repülőn kínált ételek minősége függ a légitársaságtól, attól, hogy melyik osztályon utazunk és bizony az ízlelésünktől is, ugyanis a magasban uralkodó körülmények befolyásolják az íz érzésünket, illetve az is, hogy milyen evőeszközt és poharat adnak. A műanyag ugye nem sokat ad hozzá.
A repülőn felszolgált ételek állandó jelzői, a pocsék és az egyenkoszt lettek, pedig a 60-as, 70-es években, amikor még nem repkedtünk teljes természetességgel A-ból B-be, valódi luxus körülmények fogadták az utasokat.
De mehetünk még vissza az időben. A Zeppelin léghajón 1931-ben utazóknak az alábbi menüsort kínálták:
Krémes csirkehúsleves, olvasztott vajjal főtt pisztráng, sós burgonya, szemetes borjúkaraj tejszínes szószban, fiatal borsó,vajas tészta,saláta,karamell krém (forrás: Scharek Ferenc)
Mindezt egy szépen megterített étkezőben fogyaszthatták el az utasok.
Mostanában a sztereotípiák ellensúlyozására több neves légitársaság híres séfekhez fordult segítségért. Többek között Gordon Ramseyhez, aki több évig dolgozott egy légitársaságnak. Őszintén szólva,ezzel együtt nem volt elragadtatva. „„Nincs az az isten, hogy én repülős kosztot egyek.” A lényeg, hogy folynak a kísérletek.
Mondjuk sikerül egy olyan géppel repülni, ahol már finomak az ételek és már csak a pezsgős koccintás van hátra, mert ez is elmaradhatatlan kelléke a romantikának, és akkor beugrik, hogy azt olvastuk, a repülőn ne igyunk alkoholt, vagy, ha igen, akkor kétszer annyi vizet igyunk hozzá, de nehogy csapvizet, mert az a repülőn tele van baktériummal. Akkor most, mi van?
Halasszuk a romantikus vacsorát az úti cél helyszínére, de akárhogy és akárhol is ünnepelnek, ne feledjék, hogy szeretetünk kifejezésére nem csak évente egy dátum, hanem 365 nap áll rendelkezésünkre.
Boldog Valentin napot!